Az 1962 és 1971 közötti kilenc év meghatározó jelentőségű a magyar vidék életében. A parasztsággal szembeni nyílt erőszak a kollektivizálás lezárulásával megszűnt ugyan, ellenben az ár- és a beruházási politika s döntő mértékben a társadalombiztosítási szabályzókba beépített diszkriminatív elemek révén változatlanul tovább élt az agrárnépesség hátrányos megkülönböztetése. Az 1971-ben elfogadott Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció pedig az akkori mintegy 3300 elemű magyarországi településállományból kétezer községet "nem fejlesztendő" státuszba tett, ami tovább gyorsította az elvándorlást, nyomában pedig az elnéptelenedési spirált.