Reglődi Dóra anatómus és Bárdosi Attila patológus új, közös kötetében hiába keresi az olvasó a "madárcsicsergést, a boldogság rózsaszínét, a felhőtlen gondtalanságot, a megelégedettséget"; a versekben nyoma sincs ezeknek. Nem, azért ez nem teljesen igaz, mert minden negatív érzést szükségszerűen pozitívnak kell megelőznie, hiszen enélkül nem vennénk észre a különbséget, nem tudatosulhatna bennünk, ha valami rossz irányba megváltozik. Ezért a mélyben minden versben ott lappang valahol - mint egy pontatlan, félig elfelejtett idézet - az elvesztett boldogság, a jó, az igaz utáni sóvárgás érzése. A zsír valamikor élvezhető volt, mielőtt megavasodott; az elengedést megelőzte az ölelés, a ragaszkodás, az egybetartozás érzése. Ezt a mindennapjainkat oly ijesztő módon befolyásoló metamorfózist, a jóból a rosszba történő átmenetet boncolgatják a költemények különböző, hol valós, hol fiktív életszituációkból kiindulva.