A szerző Galeotto Marzio (1424 k. -1494 k. ) itáliai humanista, filozófus két művének elemzésére vállalkozott. A Lorenzo de' Medicinek ajánlott De doctrina promiscua című traktátus asztrológiai, csillagászati, orvosi-asztrológiai, szexualitástörténeti, fiziognómiai tárgyú fejezeteinek vizsgálatával a kutatás korábban csak elenyésző mértékben foglalkozott. Megközelítésmódját tekintve a könyv az irodalom- és eszmetörténet, valamint a tudománytörténet szempontrendszereinek metszéspontjain helyezhető el. A De doctrina promiscua multidiszciplináris olvasata segítségével közelebb kerülhetünk annak a megértéséhez, hogy milyen szerepet töltött be az asztrológia és az asztrológiai orvoslás a középkor és a reneszánsz korszak határán élő, alapvetően arisztoteliánus értelmiségi világképében, illetve a könyvben tárgyalt további témák és toposzok hogyan vonatkoztathatóak a korabeli politikai elit önreprezentációjára. A kötet utolsó fejezete Galeotto Marzio Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyvét elemzi két, eddig szintén elhanyagolt szempont alapján. Ezek során kiderül, hogy miért szolgált előnyére egy uralkodónak, ha szellemes volt, mi mindenre használhatta a király az emberi arc és test külső jellegzetességeit.