Miközben a trilógia Üvegsziget című kötetében egy tán soha nem létezett XIV. századi lovag útleírása után nyomozott a szerző, évtizedek munkájával, egész fejezetláncokkal körbetáncolta e régi keleti úti beszámolóhoz felhasznált írásokat. Kiderült, hogy a lovag forrásként jegyzett szerzői közül többen tán maguk sem léteztek sosem - vagy máig nem tudják azonosítani az általuk bejárt mesés keleti városokat. Később e középkori utazók elfoglalták helyüket az itáliai reneszánsz útleírás-gyűjteményeiben, onnan pedig már útikönyveik fordításain vitorláztak tovább, hogy eljussanak a reneszánsz, majd a György-kori Angliába, aztán a viktoriánus kor tudósaihoz - és e könyvben hozzánk, a messzi jövőbe is elérkezzenek. Hologramként megjelenik előttünk a kockás várkastély, ami kacsalábon forog, átlátszó, és soha nem létezett, szemünkbe néz az algíri Huszonnégy óra erőd tornyába falazott arab fiú, levelünk érkezik Leo Africanustól, a római Angyalvár mór foglyától, Don Miguel Cervantes, a spanyol armada hadtápfőnöke elmeséli nekünk arábiai rabszolgaéletét, és ekkor saját szemünkkel látjuk, hogy lesz valóban egyetlen hatalmas hógolyó az idő.