Antal György komolyan veszi a verset és az olvasót. Neki tárja fel érzéseit, vele osztja meg gondolatait. Sokat ír, mindent meg akar örökíteni verseinek összességét lírai naplónak is tekinthetjük. Van mondanivalója ország-világ bajáról, az élet egyszerű, de örök kérdéseiről. Bármiről ír, a javító szándék vezérli. Bőven merit saját élményeiből is elénk tárul vidéki gyermekkora, börtönemlékei a forradalom leverése után, feleségének elvesztése és újjáteremtése égi múzsaként, az időskor nehézségei Foglalkoztatja az elmúlás gondolata, de látja, érzi a szépet, az éltetőt is a természetben, a művészetben, az emberi lélekben. A fanyar irónia, az önfeledt játékosság sem idegen tőle Nyolcvanöt évesen / Könnyű égbe menni, / Mert nekem arra sem / Kell már jegyet venni. Ez a verseskötet megálló a hosszú úton. Lesz még néhány(Véghelyi Balázs)