"Felszállok az első vonatra és felejtek. Legalább is próbálom elfelejteni az elmúlt másfél évet... Bár teljesen kitörölni sosem fogom tudni. Remélem, megtanulok együtt élni vele. Meg akarok tanulni együtt élni vele. Csak a rémálmok múljanak el hamar... Már mindent összecsomagoltam. A bőröndöm az ajtóban áll. A szekrényen egyetlen kép maradt csak. A Mi egyetlen közös képünk, rajta az ő arca. Az ő pillantása. Az ő mosolya. Ami örökre bennem hagyta a nyomát. Nem viszem magammal. A sebeket hagyni kell begyógyulni. Nem csak azokat, amik a kezemen vannak. Azokat is, amik a szívemen. Nehéz lesz, nagyon nehéz. De talán egyszer, majd csak a hegek lesznek ott... És néha, pár pillanatra majd ki tudom zárni a múltam. "