Altatókönyv azoknak a szülőknek, akik a való életben élnek, ahol néhány szunyókáló kiscica és bájosan csengő rím nem elég ahhoz, hogy totyogójuk csendesen álomországba vitorlázzon. Nyers, póztalan és brutálisan őszinte módon tárja fel a kis angyalkánk esti lefektetésének ismerős – bár kibeszéletlen – kínjait. Gyönyörű, felforgató és kacagtató könyv fiatal, kipróbált és reménybeli szülőknek. Kisgyerekek számára nem ajánlott.
 
Részlet a műből:
 
Aludj a francba, kérlek
 
A kis cicák is alszanak;
a bárányka lefekszik, ő se béget.
Jó neked, drágám, a paplan alatt;
aludj a francba, kérlek.
 
A házakban kialszanak a fények;
kicsim, a bálnának az ágy a víz;
még egyet olvasok, ha megígéred,
hogy elalszol a faszba; plíz!
 
Már lepihentek a büszke sasok,
lelkem, meg a tekergő kis giliszta;
már nem vagy szomjas; ne hazudj, baszod!
Húzzál, édes, az ágyba vissza.
 
Szellő susog a lombokon;
a lyukban nem cincog a kis egér.
Hány óra van már?! Jézusom!
Feküdj le, nyuszikám; kussba’ legyél!