Kilenc évet töltöttem el a Mátyás té­ren, amennyi még a horatiusi mér­cé­­vel mérve is elegendő idő arra, hogy le­tisztuljon egy gondolat. Mikor el­kezd­tem írni, persze nem terveztem rögtön kötetnyi szöveget, eleinte csak kis raj­zok készültek, irkafirkák, rész­le­tek. Amelyek, azt hiszem, a vala­hova tarto­zás heuréka-élményét kí­ván­ták meg­ragadni. Viszont minél tudatosabbá vált a szemlélődés maga, úgy feszültek szét ezek a karcolatnyi keretek. Meg hát amúgy is, egy kolostorban hagyományosan, mi mást tehetne az ember, minthogy ír, betűket másol, míg a gyertya rá nem ég a körmére?