1963-ban kezdtem meg a mihályi tájszavak gyűjtését szülőfalumban. Eleinte még csak passzív módszerrel, nyelvjárási beszélők spontán beszédéből ellesve őket otthon tartózkodásaim idején. Idővel egyre figyelmesebb lettem szülőfalum frazeologizmusaira, mert az 1960-as, 1970-es években gyakran hangzottak el a felnőttek körében, feltűnő stílusértékkel színezve a mindennapi beszédet. Megérlelődött a gondolat bennem, hogy dialektológiai szempontból időszerű vállalkozás volna célzott gyűjtéseket végeznem Mihályiban ezen a területen is. Az 1970-es évek végére egyértelművé vált, hogy az idős nemzedék elmúltával felgyorsul az eredeti tájszavak és táji szólások, közmondások, szóhasonlatok, szójárások visszaszorulása. Ez adott lökést, hogy átmenetileg háttérbe szorítva a tájszavak gyűjtését, időmet a frazeologizmusok gyűjtésére összpontosítsam (1980-tól). Erkölcsi és tudományos kötelességemnek éreztem, hogy minél többet megmentsek én is annak a hagyományos paraszti, falusi életnek a nyelvi emlékei­ből, amelyeket nemsokára múlttá formál a változtató történelem. Örülök annak, hogy követtem annak idején a belső sugallatot. Így született meg az Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban című kötet, s jelent meg 1989-ben a Nyelvtudományi Értekezések 127. számaként. Négy szempontból minősítettem a mihályi frazeologizmusokat:mennyiben tájiak s mennyiben ismertek az ország nagy területén, a frazeologizmusok mely típusába tartoznak, szinkrón társadalmi érvényük (ismertségük, illetve használtságuk foka) szerint, stílusértékük szerint. A minősítéseket nyelvjárási lexikográfiai tapasztalataimnak a nyomán alkalmaztam. Hogy a majdnem fél évszázaddal ezelőtti 2233 mihályi frazéma sok-e vagy kevés, megválaszolhatatlan, mert nincs összehasonlítási alapunk. A 2022. évi új kiadásnak döntő oka, hogy már régóta nem kapható a szóban forgó könyv. Kiss Jenő