Alföldi Róbert évtizedek óta a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja: színész, rendező, színházigazgató, „celeb (bár ő tagadja), az egyik leghitelesebbnek tartott és töretlen népszerűségű magyar művész. Csáki Judit színházkritikus faggatja őt személyes és szakmai múltjáról és jelenéről, színészi és rendezői énjéről, műhelytitkokról, a kulturális környezetről és a világról, amelyben élünk. A kötetben megszólalnak más szakemberek is: kritikusok és színházművészek idézik fel Alföldi eddigi pályáját. Az olvasó is felelevenítheti saját élményeit, és remélhetőleg néhány kérdésére is választ talál a kötetben.

„Egyetlen emberi élet sem nyitott könyv, de Alföldi Róbert megengedi, hogy Csáki Judit belelapozzon az övébe, megmutassa szakmai és személyes útjának kanyarjait. Mindez tanulságos lenyomata a jelennek és közelmúltnak. – Tompa Andrea

„Sokszor szemérmetlenül mélyre mennek, és minél mélyebbről emelnek ki valamit, az annál valóságosabbnak tetszik. A legjobb percekben mintha egy valódi dráma remekül megírt dialógusait olvasnánk. – Závada Pál

„Kevesen tudják ezt a sprőd-laza társalgást ilyen könnyedén és komolyan művelni, mint e könyv szereplői. Mondanám, hogy szinte mellesleg teszik ezt, de nem, mivel a színházcsinálás, a színházról való gondolkodás az életük, a szenvedélyük, sőt a mesterségük. Nagyon lehet, de nem kell velük egyetérteni, hisz olykor ők sem, egymással sem, ám hitelük, súlyuk megkérdőjelezhetetlen. – Parti Nagy Lajos
Sokszor látjuk, hogy ha egy ember hatalomba kerül, akkor a saját bizonytalansága miatt elkezd még jobban főnök lenni a főnöknél. És elkezd különállóként működni attól az egésztől, aminek a tetején van. Biztos, hogy bennem is volt ilyesmi. És nem tudom, mi történik, ha ezek a srácok nem jönnek akkor be. De bejöttek, én meg elgondolkodtam, mert fontos volt, amit mondtak. És akkor azt gondoltam, hogy na, jól van, most már itt vagyunk, nem kell állandóan kétezer fokon azt nézni, hogy meg tudom-e csinálni, nem kell kétezer fokon azt bizonyítani, hogy meg tudom csinálni. Az erő, az energia vagy a szenvedély nem múlt el, de a habzás igen.