Különös, önellentmondásosnak tűnő könyv egy író keresi a szülőföldjét. Egy huszadik századi ember keresi azokat a helyeket, motívumokat, szellemi áramlatokat, amelyek értelmet adtak nemcsak indulásának, hanem életének, amelyek talán paradoxonnak hangzik egész életében éltették. Mert ezen a szinten a szülőföld nem földrajzi fogalom. Olykor emlékirat, máskor útirajz próbálja értelmezni, de azzá válhat egy előbukkanó dokumentum, egy népcsoporthoz tartozás boldog tudata, vagy egy név, mint mondjuk Bornemisza Péter századok mélyeit megnyitó nevének elhangzása. Ez a kötet azokat a vallomásos vagy felfedező írásokat adja közre, amelyek a Gandhi-féle szatjágraha gyakorlása közben születtek. Az pedig tudjuk nem más, mint az igazsághoz való ragaszkodás, ami olykor sikerül, máskor kudarcba fullad. Galileo Galilei sorsának szorításában, vagy a Psalmus Hungaricus könyörgését hallgatva, a mesterek keresése közben egész országrészek, a jelen és a régmúlt eseményei válnak ennek az elképzelt, az egész világot behálózó szellemi szülőföldnek részévé.