Kelemen Erzsébet polihisztori munkásságának újabb gyöngyszeme az Alabástromszínű falak című mostani novelláskötete. A rövid történettől az áradó elbeszélésig, a tárcanovellától az esszészerű helyzetrajzig, a villanásnyi glosszától (az örkényi egypercesekhez hasonlítható miniatűr karcolattól) a hangulatos életképig megannyi elbeszélő műfajban sziporkázó prózai remeklései bámulatos sokszínűséggel vetítik elénk az elmúlt évszázad és a jelenkor temérdek sors- és gondtapasztalatát. Bravúros tömörítő és atmoszférateremtő erővel sugározva a kálváriás történelmi traumák fájdalmas és egyben lélekemelő tragikumát vagy felkavaró abszurditását, hétköznapiságát vagy hátborzongató fantasztikumát. A személyes, családi, életrajzi motívumok élmény- és érzelemteljes kitágításával, az emlékek, álmok, sejtelmek valóságos és titokzatos szféráit összesűrítő lélektaniság felgazdagításával különleges mélységei tárulkoznak föl a többszörös trianoni országpusztulások, a háborúk, a hadifogságok, a gulágok, a sztálinista rémtettek, a kényszerű emigrációk, az ötvenhatos leveretések, megaláztatások, a kommunista vallásüldözések szörnyű magyar szenvedéstörténetének.