Oddfríður Marni Rasmussen 1969-ben született, a koppenhágai íróiskolában tanult szépírást, tanár, költő, műfordító. 2006-ban megalapította a feröeri irodalmi élet megkerülhetetlen folyóiratát, a Vencilt, amelynek főszerkesztője is volt. Az Addig nem már-már tabusított témával foglalkozik, a rákkal, mégpedig szokatlan, ám annál fontosabb és az irodalomban talán kevésbé gyakran előforduló szemszögből: hogyan éli meg az ember, ha egy szerettét rákkal diagnosztizálják, mi játszódik le benne a betegség különböző stádiumaiban, hogyan birkózik meg a gyásszal, és hogyan tud továbblépni. A regény feröeri irodalmi díjban részesült, és 2020-ban jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára. "- ... Elsa, a daganata egy glioblastoma... 9­13 hónapja van hátra... biopszia... kemoterápia... de ne gyászoljon előre... igen, ennyi, van esetleg kérdésük? Csak mondattöredékeket hallottam. Ismerős szavakat. Ismeretlen szavakat. Nem értettem teljesen az összefüggéseket, de azt hallottam, hogy Elsa, az én drága Elsám, meg fog halni. Nem mintha az orvos kiejtette volna a száján, hogy halálos ítélet, vagy hogy meg fog halni. Elsa szeme könnybe lábadt. Aztán legördült egy csepp az arcán, szorosan az orra mellett. Apró pocsolyát hagyott az orrcimpáján. Nedves szeme egy pillanatra meghalt. Elsa gyászba öltözött. Vigasztalnom kellett volna, de a dühtől nem tudtam uralkodni magamon. Borzasztó mérges voltam az igazságtalanság miatt, amibe csöppentem. " Részlet a könyvből