A ráismerőkönyvek sajátossága, hogy több ember sorsára mindig azon a ponton pillantunk rá, amikor megértetjük, mi miért történik vele, és ezzel magunk is ráismerhetünk saját működésünkre. Kemény szó, hogy ABORTÁLTAK. Talán félünk is tőle. Pedig mindannyian érintettek vagyunk. Mindannyian abortálunk, szinte nap mint nap. Kiveszünk valamit az életünkből, és kicsit belehalunk. Kitépünk magunkból valamit, és észre sem vesszük. Történeteket írunk, másokkal közöseket is, és menet közben kiírjuk magunkat, abortuszra ítéljük az álmainkat, legnemesebb vágyainkat, félelmeink, szorongásaink, megalkuvásaink hozzák a döntéseket. Tizenhat ember történtét mutatja meg ez a könyv. ők mindannyian abban segítenek, hogy meglássunk valamit a saját abortuszainkból, amelyeket magunk hajtunk végre magunkon. Mi, nők és mi, férfiak. Mi, emberek. És a ráismeréseinkkel gyógyuljunk, változtassunk, ha kell. Ezt a könyvet érdemes a szíveddel olvasni.