A zarándok című önéletrajzi visszaemlékezésben Ignác férfias szemérmességgel beszél önmagáról, s arról, hogyan vezette Isten azon az úton, amely a Jézus Társasága alapításához vezetett. Felületesen olvasva a művet nem találunk benne mást, mint események láncolatát, néhány tipikus ignáci szófordulatot, melyet esetleg már ismerünk is. Ha azonban mellé helyezzük a Naplót, mely Ignác 1544-1545-ös lelki feljegyzéseit tartalmazza, megdöbbentő misztikus kép bontakozik ki a rendalapítóról. A zárkózott és visszafogott zarándok benső lelki élete elevenedik meg előttünk, aki naponta órákon át zokog, imádkozik és misézik, hogy rátaláljon Isten akaratára. A két mű - melyek közül a második egyáltalán nem publikációs szándékkal készült - nagyszerűen kiegészíti egymást. Reméljük, kötetünk segítséget nyújt mindazoknak, akik előbbre szeretnének haladni lelki útjukon, okosan használva minden természetes és kegyelmi eszközt Isten szolgálatára és dicsőségére, akaratának mind teljesebb megismerésére és betöltésére.