Az új évezred kezdete óta a nemzetközi életben egy sor átfogó és stratégiai természetű jelentős esemény történt, amelyekfontos és hosszan tartó hatást gyakorolnak a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet minden aspektusára. Ha a világratekintünk, az emberiség jövőjét meghatározó nagy sorskérdések váltak a kor fő témáivá. Egyre nagyobb hangsúlyt kapotta globalizáció jelenségei elleni küzdelem, fokozódott a nemzetek versenye a meghatározó szerepekért a világban, az európaiországok többségében is egyre hangosabbak lettek az erős nemzettudatot, a közös célokat, az egységes, normakövetőtársadalmat követelő hangok, megnövekedett az emberi akaratból közvetlenül származó döntések iránti igény az általánosanelfogadottnak és követendőnek tartott elvek, és az emberek fölé helyezett intézmények hatalma ellenében. A Jelenések Könyvétől Nostradamus jóslatain keresztül egészen Az ember tragédiája alkotójáig folytathatnánk a sort ésidézhetnénk tudósokat, prófétákat, költőket, önjelölt hírnököket, akik a világvégét jövendölték, kozmikus katasztrófákatprognosztizáltak, vagy egyszerűen csak összeesküvés-elméleteket gyártottak, háttérhatalmak vízióival riogattak. Nemgondoljuk, hogy a XXI. század korai alkonyával ijesztgetni kéne a mai olvasót. A kockázatok olyan végtelen sora jelentkezettaz utóbbi esztendőkben, amelyek képesek elpusztítani a világot. Milyen erők képesek arra, hogy elpusztítsák a világot, s van-e mentség? A könyv sorra vesz számos világvégét (elő)idéző tényezőt, és szól a mentőkörülményekről is. A szerző úgy látja: a világvégét idéző sokfajta veszély közül számos közeli és konkrét. Elsősorban a terrorista akciókkalsúlyosbított, nukleáris csapásokat és más tömegpusztító fegyvereket alkalmazó háborúk jelenthetnek ilyen veszélyt. Ittaz ideje, hogy a fenyegető körülményeket az emberek, a társadalmak békéjéért, biztonságáért felelős államok és vezetőikfelismerjék, hatásukat elhárítsák vagy enyhítsék. Korunkban semmivel nem pótolható felelőssége van az államok vezetőinek: bölcsességük vagy belátásuk, együttműködésikészségük sorsdöntő lehet. Tárgyalni kell, ugyanakkor erőt is kell mutatni. Egyszerre kell szövetséget kötni és elhatárolódni. Folyamatosan választani kell jó és rossz között . Ebben lehet támasz a stabil értékrend, az érzelmi háttér, a vallásoshit és a szabad akaratból fakadó felelősségtudat. - A világ nem menthetetlen.