Günter Kunert a második világháború utáni időszak egyik legsokoldalúbb, legtermékenyebb német írója, költője. Sajátos nyelvezetű, tartalmilag ötletgazdag, intellektuálisan igényes szerző. Munkássága közel száz önálló könyvet foglal magába. Természeti képeket megjelenítő verseiben elmaradhatatlan a lappangó veszély érzése.
Günter Kunert lírája többnyire a beszédszerű előadásmód jellemző. versei gyakran diagnózisok, prognózisok, mérlegek. A jelen kötet verseiben, melyek zömét a századforduló után írta, fellelhetően életművének főbb motivumai: a történelem, a természet, Érosz, utazások, mitológia, emlékezés, öregedés, elmúlás. Mélyen átérzi az elidegenedés folyamatát, a kommunikáció lehetetlenségét. A költő nemcsak tében, időben is utazik. Verseiben körvonalazódik időskori önmaga és személyes múltja, gyermekkori emlékek, családtagok, odaveszett rokonok.