Rózsa Sándor (1813–1878), a közismert alföldi betyárvezér elsősorban a nép megsegítése s a szegények istápolása révén ma is él a magyarság emlékezetében. Nevéhez számtalan kalandos történet fűződik. Már életében csodálat és tisztelet vette körül. A korabeli források szerint csak a gazdagoktól vett el, a szegényekkel bőkezűen bánt. A zsákmányt mindig egyenlően osztotta el cimborái között. Rabló életét fiatalon kezdte. Alig 23 éves korában került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyár lett, és véres, hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott a nevéhez. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. 1848-ban csatlakozott a szabadságharchoz. A forradalom után folytatta bujkáló rabló életmódját. Elfogták, ismét börtönbe került, majd kegyelemben részesült és szabadult. Mivel korábbi életmódját folytatta, hajtóvadászat indult ellene, megint elfogták, és 1878-ban halt meg a szamosújvári fegyházban. Már életében legendás alakká nőtt, számos irodalmi alkotás készült róla. Idézet Kossuth Lajostól: „Ötödik Ferdinánd magyar király nevében én, Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú népfelkelési biztosa és az ország Honvédelmi Bizottmányának tagja, ezen bizottság nevében adatom tudtára mindenkinek, kik jelen levelem most és a jövőben olvasandják. Miképpen Rózsa Sándor ki törvénytől és erkölcsiségtől elvetendve ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyugtalanította, Isten irgalmánál fogva magához térvén, s bűneit töredelmesen megbánván, hozzám azon kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért, valamint igaz bűnbánata szerint az Istentől bocsánatot remél, úgy a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyá elébbi életmódját, s törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hű és bátor szolgálatát, mint jó polgárhoz illik, úgy a maga személyében felajánlaná, mint pusztai pásztornépből 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállítani és az ország ha