Fradi-edzők mennybemenetele és pokoljárása. Edzők, akik pályafutásuk egyik legnagyobb kihívásakor egyaránt megéltek dicső „mennybemeneteleket és kiátkozásokat.

Népszerűsége, presztízse és sikerei miatt – talán még a szövetségi kapitányét is beleértve – nem volt a magyar futball történetében vonzóbb kispad a Ferencvárosénál. Ezt bizonyítja az is, hogy a profi korszak 1926-os indulása óta eltelt közel egy évszázadban szinte mindig nagy tekintélyű, elismert edzők dirigálták az Üllői úti csapatot. Bárki is volt a szakvezető, kirakatban élt, s ennek megfelelő figyelmet kapott, de az is szembetűnő, hogy erről a kispadról soha nem lehetett „csak úgy felállni. Tóth Potya István volt az első „tudományos magyar tréner, Blum Zoltán és Bródy Sándor a megtestesült fradizmus, Schaffer Alfréd igazi világfiként, világbajnoki ezüstéremmel érkezett a kilencedik kerületbe. Mészáros József és Lakat Károly az aranykorszak legendáit vezette sikerre, Dalnoki Jenő mondásait azóta idézik, Nyilasi Tibor hosszú évek után kovácsolta újra össze a csapatot, Szerhij Rebrov pedig megnyitotta az Európába visszavezető utat. Edzők, akik pályafutásuk egyik legnagyobb kihívásakor egyaránt megéltek dicső „mennybemeneteleket és kiátkozásokat, részesei voltak elképesztő történéseknek, személyes drámáknak és felemelő pillanatoknak. Dénes Tamás és Lakat T. Károly sok esetben „testközelből láthatták a zöld-fehér egyesület szakvezetőinek mindennapjait, ezért könyvükben a főszereplők történetének bemutatásánál nagy hangsúlyt kap a hozzájuk fűződő személyes kapcsolatuk is.