A történelmet emberek írják című könyv hőse, Jámbor Zoltán a húszasévei elején, jövőjére készülő egyetemistaként kényszerült szembesülnia 20. század és azonbelül is a ?fordulat éve? magyar társadalmánakvalóságával. Jámbor Zoltán önéletírása, ifjúkori naplója, letartóztatásának, elítélésének, fogva tartásának dokumentumai, valamint az 1990-es rendszerváltozástkövető munkássága sokoldalúan mutatja be a szovjetönkényuralom negyven éven át tartó, következetesen működő struktúráját, igazi jellemzőit: az egész népességre rákényszerített, deszakralizált, torz értékrendet, a történelmi tények tudatos meghamisítását, az ebből következő taburendszer feltétlen érvényesítését, a ?másképpgondolkodók? kíméletlen megbélyegzését és végleges ellehetetlenítését. Az erőszak legkülönbözőbb formáinak alkalmazásáról ad szemléletesképet a szerző perbefogásának, bebörtönzésének története is, de azötvenhatos elítéltekkel, egyszerű, kétkezi munkás férfiakkal és asszonyokkal2006-ban és 2016-ban általa készített életinterjúk. A közemberi történelem, a ?history minor? műfajában jelentőshozzájárulás a magyar közelmúlt hiteles rajzához ez a kötet, amelybőlnem csak úgy, általánosságban tudhatja meg az utókor, hogy milyensors jutott az előtte járó nemzedékeknek. Ezért is hiszem, hogy megérdemlia figyelmet, mindannyiunk számára fontos olvasmány JámborZoltán A történelmet emberek írják című könyve. Mezey Katalin