A hatvanas évek magyar újhulláma mellett kevesebb figyelem fordul a hetvenes évek filmművészete felé, noha olyan alkotások készültek ekkor, mint a Szindbád, a Szerelem, az Amerikai anzix, az Ajándék ez a nap vagy A kis Valentinó. Ez az évtized nemcsak remekműveket hozott, hanem szemléletmódbeli váltást is: az 1968 utáni kiábrándulás következtében kérdésessé vált a filmeket korábban értelmező politikai keret, amivel párhuzamosan felértékelődött az egyes művek nyelvi-stilisztikai megformálása, ugyanakkor új lendületet vett és egyedülálló filmtípust hozott létre a társadalmi folyamatokat kritikusan elemző dokumentarizmus. A szerző a magyar filmtörténet méltatlanul háttérbe szorított, "elsüllyedt" évtizedét elsősorban a művek formavilágán keresztül mutatja be, amivel a magyar filmtörténetírásban sokáig hiányzó, a korszak játékfilmjeit és életműveit új megvilágításba helyező szempontot érvényesít. Ez a könyv a 2002-ben megjelent, számos felsőoktatási intézményben tankönyvként használt első kiadás javított és bővített változata.