Minden elbeszélésnek a főszereplő karaktere adja meg az alapvető irányát. E könyvben ez egy város: Temesvár. Egy különös - "mágikus-misztikus" - csomó-, vagy inkább találkozási pont. Földrajzi tájegységeké, népeké s ezekkel párhuzamban birodalmi, politikai törésvonalaké, amelyek nemegyszer ellenséges frontokban feszültek egymásnak. Ilyen gazdasági és kulturális cserelehetőségek vonzottak s biztosítottak gazdag kibontakozást Közép-Kelet Európa "migráns" népeinek: a németeknek és a zsidóknak. Ez az egymással versengő, egymást színesítő hatásrendszer biztosította a város fejlődését - amelynek kisugárzása megtört a trianoni szétszakítással, de még ma is érezhető építészetében, amely megúszta a második világháború rombolását. Könyvünk ennek a csodálatos kultúra- és társadalomépítő munkának állít emléket majd ezer év folyamatában - zsidó nézőpontból. Azonban az elbeszélés tárgya meghatározottságánál fogva nagyon is közép-kelet-európai nézőpontból. A szerző nem szaktörténész, hanem egy temesvári születésű, közgazdasággal és matematikával foglalkozó értelmiségi, aki 1973-ban hagyta el a ceauºescui diktatúrában vergődő szülőföldjét, s e fájdalmas szakítás kompenzálásaként írta meg művét. Fókuszált kérdésfeltevéseivel nemcsak magával ragadó polisz-történetet képes ábrázolni, hanem olyan, a város lelkiségét megragadó komplex dimenziókat is, amire csak az egyszerre belül és kívülállás képes