„Ha szabad így mondanom, mély bizalmatlanság lopózott az egyes társadalmi osztályok közé. És ez a bizalmatlanság olyan okokból keletkezett, amelyek eddig egyáltalán nem jelentek meg az emberiség tudatában, még mindig a tudatalattiban léteznek. Abból adódott ez, hogy az újkor kezdetén a dolgozó osztály végső nagy bizalmát a polgárságba helyezte, és nem a meggyőződésében, hanem ennek a végső nagy bizalomnak az érzésében csalatkozott.
A társadalom szerkezetének, működésének megértése önmagában sem könnyű feladat, pedig e nélkül szó sem lehet arról, hogy a jobbításán gondolkodjunk. A betegségek gyógyításának szintén előfeltétele magának a betegségnek a pontos megismerése. Ez nemcsak az emberre, hanem az emberi társadalomra is igaz.
Az előadásokban Rudolf Steiner elsősorban a proletárok helyzetével foglalkozik, és az ő feladatuknak tekinti, hogy világnézetüket továbbfejlesztve eljussanak a társadalmi kérdés megoldásához, a hármas tagozódású társadalmi szervezethez. Tény, hogy az előadások óta eltelt mintegy száz év alatt lényegesen megváltozott a proletariátus helyzete is. Már nemcsak a láncait veszítheti, hiszen munka- és életkörülményei összehasonlíthatatlanul jobbak, általánossá vált az egészségbiztosítás, a nyugdíj, a munkavédelem. Maga a kapitalista gazdaság azonban nem változott: a tőke célja a gyarapodás, a profit, amire pedig kizsákmányolás útján tehet szert.
A szabadon megtartott előadások közvetlen és friss hangulata sem feledtetheti a tárgyalt kérdés bonyolultságát. Ezért a könyv érdekes, elgondolkodtató, ám csöppet sem könnyű olvasmánynak ígérkezik.