Összeállította: Mózessy Gergely Sorozatszerkesztő: Balogh Margit MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, 2016

Az 1918 pünkösdjén életbe léptetett „Codex Iuris Canonici előírása szerint tízévenként kellett egyházmegyei zsinatokat rendezni, mivel szükségessé vált az egyházmegyei szokások összehangolása az egyete?mes joggyűjteménnyel. E feladatot Magyarországon elsők között végezték el azok az egyházmegyék, amelyek kormányzatát nem terhelte meg a trianoni békekötés után az új határok okozta területi megosztottság: Vác 1921-ben, Veszprém 1923-ban, Székesfehérvár 1924-ben tartotta zsinatát. A három zsinat joganyagának összevetése azt mutatja, hogy a székesfehérvári szabályozás volt a legtömörebb, legszigorúbb megfogalmazású – ám egyszersmind a leggyakorlatiasabb is. A második egyházmegyei zsinatot 1934-ben rendezték meg. A papság ekkor már folyamatként tekintett a zsinatra, és a püspök 1942-ben meg is kezdte egy újabb zsinat előkészítő munkálatait, de azt a világháború, majd a magyarországi társadalmi változások meghiúsították. A zsinati dokumentumok válogatását és elemzését „A magyar katolikus egyház zsinatai és nagygyűlései 1790–2010 című OTKA-program keretében Mózessy Gergely, a Székesfehérvári egyházmegye levéltárosa és gyűjteményigazgatója végezte el. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: kemény táblás Megjelenés éve: 2016 Terjedelem: 346 oldal (CD-melléklettel)