Vörös István a fiatal középnemzedék kitűnő költője, esszéistája; egyben irodalomtörténész, egyetemi oktató is. Könyve a magyar olvasóközönség körében is kedvelt három cseh író egy-egy művét elemzi. Milan Kundera (1929) : Az élet máshol van Bohumil Hrabal (1914-1997) : Túlságosan zajos magány Ludvík Vaculík (1926) : Cseh álmoskönyv című művei külön-külön is egymásra vetülve, világos és élvezetes közelítésben elevenednek meg - ráadásul egy negyediknek, Jaroslav Hasek (1883-1923) páratlan Svejkjének a vonzáskörében. Az epikai alkotások feltárását a szerző olvasójával együtt tett expedíciójának, közös kísérletnek, közös kísérletnek fogja fel. Szakszerűen formált mondataiban érződik az a társalgó beszédmód is, amely a prágai sörözők sajátja - s amely Párizsban vagy Budapesten is megvillanhat, ha valóságosan vagy képletesen összetalálkozunk Hraballal és írótársaival.