Ha sematikusan akarnánk összefoglalni Kemény művészetét, azt lehetne mondani, hogy Kemény a kínos helyzetek művésze. Eleme a lelki zsákutca. Akkor találja meg a hangját, amikor valamelyik alakját olyan helyzetbe hozza, hogy akármit tesz, rettenetes következményei lesznek. Ilyenkor önkínzó gyönyörűséggel tudja felfejteni a gondolat és a szenvedély minden szálát, utánamenni minden gyötrő lehetőségnek, ami a pusztulás felé visz. A deter­minizmusnak is az a művészi jelentősége az ő számára, hogy zsákutcát tud teremteni. És determinizmusa segít létrehozni azokat a megrázó szituációkat, amikor az olvasó már tudja a rettenetes dolgot, amely kü­szöbön áll, de a szereplő személyek még nem tudják és a végzetes percben is tovább szövik illúzióikat. (Szerb Antal)