Ismeretes, hogy a reformkori magyar politikai elit gondolkodására a szerves fejlődés alternatíváját sikeresen felmutató angol alkotmányos monarchia, valamint az amerikai demokrácia példája gyakorolt meghatározó befolyást. Megkülönböztetett jelentőséggel bírtak ugyanakkor a franciaországi, illetve a német térség fejleményeiből leszűrt tanulságok, mindenekelőtt pedig az 1831-ben megalkotott, a liberális katolicizmus értékeit a progresszív alkotmányos monarchia keretei között érvényre juttató belga modell kisugárzása. A tanulmánykötetünkben megjelent írások a modern polgári nemzet megalkotására irányuló próbálkozások történetébe nyújtanak bepillantást. Bemutatják a belga kísérlet kulcsfontosságú stratégiai alapelemeit és meghatározó fő tendenciáit, felvillantják a reformkori - 1848-49. évi - és a neoabszolutizmus kori magyar útkeresés jelentős epizódjait, a kiválasztott főszereplők (Batthyány Lajos, Szalay László, Teleki László, Görgei Artúr, Horváth Mihály) pályaívén keresztül annak sajátos problematikáját, speciális (politika- és eszmetörténeti, egyház- és vallástörténeti, külpolitikai és diplomáciatörténeti, hadtörténeti és tudománytörténeti) vonásait. Kísérletet teszünk továbbá a birodalomalapításra vállalkozó német liberálisok és a kiegyezés megkötésével járó kompromisszumokat megkötő magyar szabadelvűek politikai gondolkodásában, reakcióiban és döntéseiben felmutatható rokon és eltérő vonások (ld. a nemzeti ambíciók és az alkotmányosság kritériumai összeegyeztetésének problémája) rekonstruálására, valamint az 1825-1849 közötti belga és magyar fejlődés összehasonlítására. További német vonatkozású esettanulmány a belga és a magyar fejlődésben ugyancsak meghatározó jelentőségű kérdések (a modernizáló, illetve konzervatív abszolutizmus és a rendi tradíciók, az autoriter állam és az alkotmányos parlamentarizmus, a nemzeti egységtörekvések és a regionalizmus viszonya és dilemmája) értelmezéséhez kínál komparatív hátteret.