A pocsolya mosolya világában életre kel minden, ami gyermeki szemmel nézve fontos lehet: egy tárgy, egy szó, egy érzelem, egy képzeletbeli alak. A versek úgy mozognak a titokzatosság és a hétköznapiság mezsgyéjén, hogy mindvégig a gyermeki tapasztalatra építenek: a felfedezés örömére, az érzékelés frissességére, az érzelem spontán megélésére. A kötet gazdag, nyelvileg és tematikailag is sokszínű versvilágot tár az olvasók elé. Orosz Annabella szellemes, lírai rajzai pedig hűen kísérik a verseket, utat nyitva a további játéknak. A lavórban csillagok lubickolnak, Ákos mérges, s a lábbelik a táncot várják. Cseh Katalin szellemes kötetében minden másként van. De hát éppen ezért költészet, ráadásul gyermekeknek való, akik még nem élnek a felnőttek korlátolt szabályai között, s akiknek a fantázia még nem egy távoli földrész lakója. A költő - gyermek. Minden költő gyermek, meg is kapja ezért a magáét. Beleütközik az ajtófélfába, a táskáját a lépcsőn hagyja, folyton elveszít mindent. Mert nem azon a földön él, ahol mindennek tudjuk az árát. Cseh Katalin kötete sem azon a földön él, hálistennek. Mosolyog, mint minden pocsolya.
Demény Péter