Czóbel Minka (1855-1947), az ""anarcspusztai boszorkány"" művészi pályája kivételesen hosszú időt fog át: az 1880-as évektől a második világháborúig ível. E különös vidéki arisztokrataasszony számos olyan verset publikált, melyekre ma már csak régi folyóiratokban, antológiákban és poros almanachokban akadhatunk, mert ezeket nem vette föl saját versesköteteibe. Szászhúsz itt közölt verse mellett novellái, tárcái legtöbbjét szintén itt olvashatjuk először kötetben. Czóbel Minka korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb és több nyelvben jártas költő- és írónője volt, aki hosszú élete során rejtőzködő költő maradt - mégis Arany varázslatos világától Ady szimbolizmusáig otthonosan mozgott a hazai poézisben és szellemi lírában. A francia szimbolisták hatására kezdi ""festeni"" költeményeit. Kedveli a rímes bölcseleti dialógusokat, ""a metafizika hideg mámorát"" a buddhista tanok kozmikus távlatával együtt; ahogyan a szecesszió mese- és álomteremtő látványosságait is. ""Sárkányos"" verseivel önálló szimbólumvilágot teremt - álomszerű elvágyódásaival, mély, sokszor ""titkos"" felismeréseivel. Az anarcsi kastély majd' száz évet megélt lakójában az első környezetvédő poétaasszonyt üdvözölhetjük - aki rokona és felfedezője, a festő Mednyánszky László társaságában megmássza a Magas-Tátra legmeredekebb csúcsait is, s aki elsőként beszél az erdők, a természet, a világkozmosz oktalan pusztításáról is. Hasonlóan sokszínű prózavilága: novella, tárca, mese, riport, művészportré. Külön figyelmet érdemelnek a párizsi művészeti életről küldött tudósításai a századfordulón.