Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre összeköltözhet szerelmével. Aztán jön egy furcsa, szégyenteljes, mégis emlékezetes éjszaka egy messziről jött idegennel, és Zsófi jól felépített élete összeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy neki szerte a világban... Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? – vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és önmaga számára is ismeretlen énje felé?_x000D_ _x000D_ Mi ad több muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk megszokott és talán megunt életünkből, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk, vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útközben vagy „célba érve? Fejős Éva, aki eddigi négy regényével több mint százezer olvasót hódított meg, ismét új bestsellerrel örvendezteti meg rajongóit. A mexikói krimibe illő izgalmakat és igazi lélektani drámát ígér. _x000D_ _x000D_ „Évek óta nem táncoltam. Nem is tudok táncolni, de ez a tény abban a pillanatban egyáltalán nem zavart. Sőt el is feledkeztem róla, mert elveszettnek éreztem magam. Elvesztem – tudom, rosszul hangzik: egy mélybarna szempárban. Amely Pablóhoz vagy Juanhoz, vagy nem is tudtam pontosan, milyen nevű férfihoz tartozott, akivel még csak beszélni sem igen tudtam, nem lévén közös nyelvünk, és akivel én, a komoly nő, rendes körülmények között egyáltalán nem kerülhettem volna olyan kapcsolatba, hogy felkérhessen táncolni. De a két mojito, amelyből a házigazdák nem sajnálták a rumot, megtette a hatását. És hamarosan táncoltam, Juannal vagy Pablóval, vagy akárkivel, salsáztunk, vagy ki tudja, milyen táncot próbáltunk imitálni, és én elmerültem a mélybarna szempárban, annak ellenére, hogy átfutott a fejemen: ez a mai este bajt hozhat rám. De a mojitóba adagolt rum elnyomta a vészjelzést, és hihetetlenül élveztem, ahogy bénázom Juan oldalán. Vagy Pablóén. _x000D_