A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek. A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza. A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét. Részletek a műbőlSzentesteVacsora után beszélgetünk a fiammal az ünnepi asztalnál, és régi karácsonyaink jutnak eszembe. Hol a rajtam csüggő, patakzó örömű, ártatlan kisfiú, kinek karácsonyfát állítottam?Hol a fiatal, erős, merész apa, ki állta az élet csapásait?TűzhelyMíg élt anyám, apám, minden reggel begyújtottak a konyhai takaréktűzhelyben, és egész nap zúgott, zenélt a lapján valami, akkor szűnt meg végleg az otthon, mikor ők meghaltak, és megszakadt e folytonosság. A pillanat visszakívánásaOtt, akkor kellett volna megállítani az időt, mikor azon a régi őszön megérkeztél a Westbahnhofra, tavaszias meleg remegtette a levegőt, napfény áradt, és derű, ragyogott a tisztaságtól az állomás, és csak egy-két utas lézengett a peronokon, mintha részleges sztrájk lett volna, vagy valami ünnepnap, fiatal voltál, karcsú, könnyű, és szinte áttetsző, mintha belülről megvilágított volna valami, felnyúltam érted, és a kezemet fogvaszinte leröppentél a vonatról, és gyengéden hozzám simultál, mikor földet értél, aztán az örömtől repesve, vidáman csevegve, tisztán és ártatlanul, mint két gyanútlan áldozat, a kijáraton át elindultunk jövőnk felé, mely hóhérkézre juttatott bennünket, annak a pillanatnak kellett volna maradnia. KonyhaÉletemből talán régi szajlai konyhánk hiányzik legjobban. Mindig meleg volt benne, és éjszakára sem hűlt ki egészen. Mintha ez a helyiség tartott volna össze bennünket. Az a napTudod majd, milyen nap lesz, hideg van-e, meleg-e, esik-e, fúj-e, hányra hol kell lenned, és miért, mit kell elintézni, kit kell felhívni, milyen ruhát veszel fel, mikor mégy el otthonról, mikor jössz haza, mit kell vásárolni, kinek van születés- vagy névnapja, ha van, mindent tudsz majd arról a napról, csak azt nem, hogy azon haltam meg. Anyám ArizonábanÁlmomban megint a Sonora-sivatagban jártam, tűzrevalót gyűjtögetve haladtam a sátrunk felé, mikor a hátam mögül valaki a nevemet kiáltotta, megfordultam, és távol, a kreoszótbokrokon túlegy kék ruhás, fejkendős nőalakot pillantottam egy a vakító lapályon, egy oda nem illő, felesleges fahídon állt, arccal felénk, mondtam a fiamnak, hogy nézze meg, halott anyám-e az, elment, és azzal jött vissza, hogy mire odaért, már nem volt ott, és ebbe különös módon minden további nélkül belenyugodtam.