Az Árkádia Kiskönyvtár történelmi sorozatának ötödik kötete a kora újkori magyar történelemre fókuszál. A Magyar Királyság a 16. század első évtizedeiben számos megpróbáltatáson ment keresztül. Megtámadta a kor legerősebb birodalma, hadserege 1526-ban csatát vesztett, királya elesett, belháború sújtotta, fővárosát 1541-ben elfoglalták és mindezek következtében politikailag három (néha négy) részre szakadt. A kötetben olvasható tanulmányokból kiderül, hogy a különböző területek között számos kapcsolat megmaradt, aminek köszönhetően a királyság különvált egységei továbbra is Európa szerves részeiként működtek, és a veszteségek ellenére modernizációs folyamatok indulhattak meg a hadügy- és az államigazgatás területén. A Habsburgok kezén maradt országrész, az Erdélyi Fejedelemség és az oszmán uralom alatt álló vidék más-más módon, ám egymást erősítve járultak hozzá a kétszáz éves oszmán uralom okozta kataklizma sikeres túléléséhez.