A harctéren 1914. november 24-től 1917. március elejéig, mint hadseregcsoport- és hadtestparancsnok működtem, itthon azután a háború végéig pedig, mint honvédelmi miniszter. Munkám anyagát nem időszerinti sorrendben, hanem inkább az élmények anyaga szerint mozaikszerűen csoportosítottam.

Szurmay Sándor magyar királyi honvédtiszt, gyalogsági tábornok, 1917-18-ban honvédelmi miniszter, 1941-től vezérezredes első világháborús visszaemlékezéseit korábban kötetben ki nem adott írások, beszédek és interjúk egészítik ki. A szerző szavaival: a harctéren 1914. november 24-től 1917. március elejéig, mint hadseregcsoport- és hadtestparancsnok működtem, itthon azután a háború végéig pedig, mint honvédelmi miniszter. Munkám anyagát nem időszerinti sorrendben, hanem inkább az élmények anyaga szerint mozaikszerűen csoportosítottam. A képek részleteit azonban az eszmei háttér mégis egységbe fogja össze. Akik nem voltak a harctéren és nem látták közvetlenül a háborút, azok előtt e munka olvasása során a megszokott emberi élettől teljesen elütő új világ nyílik meg. Azok, akik harctéren nem voltak, most pedig a fórumon vannak és szavuk az ország sorsára több-kevesebb súllyal esik latba, hasznosat is olvashatnak benne. Legfőképpen azonban a fiatal nemzedék tagjai forgathatják haszonnal, akik a jövőben a haza védelmére lesznek hivatva, hogy elődeikhez híven, a jövőben ők is dicsőséggel állhassák meg helyüket. Hadd tudják meg, milyen az élet a harcok színterén, mily feladatok megoldása vár rájuk és mily megrázkódtatások fűződnek a háborúhoz. Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy nem békeszeretetünk dönti majd el azt, hogy viseljünk e háborút vagy nem. Mutatja ezt minden világháború, melyben békeszerető államok teljesen akaratuk ellenére sodródnak a háborúba. El kell készülnünk arra, hogy ez megtörténhetik velünk is, még sokkal nehezebb és öldöklőbb viszonyok között, mint a világháborúban, a ránk zúdítható végzet csapásával szemben tehát felkészülten kell állanunk mindenkor a múltak tanulsága alapján. 1919. február 23-án Károlyi Mihály miniszterelnök utasítására a belügyminiszter elrendelte a tábornok letartóztatását, mert a polgári forradalom vívmányaira veszélyes egyénnek tekintette. Háborús bűnösség címén másnap letartóztatták, őrizetbe vették, 26-án Szentgotthárdra internálták. A köztársasági kormány hasonlóan járt el August von Mackensen német tábornaggyal szemben is, akinek a Balkánról Magyarországon át visszavonuló hadserege a magyar kormány támasza lehetett volna a Tiszántúlra bevonuló román csapatok ellen. 1920 februárjától Szurmay összekötő tisztként működött a Magyarországot megszálló francia hadsereg katonai bizottságánál. 1921-ben visszavonult az aktív szolgálattól. Az elsők között vették fel a Vitézi rend tagjainak sorába. Budapesten élt, több könyvet írt, a fontos hadászati és hadtörténeti munkák mellett kedvtelésből vadászati értekezéseket is kiadott. 1941-ben magyar királyi vezérezredessé léptették elő. Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes 1945. február 26-án hunyt el Budapesten, nyolcvanöt éves korában. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.