2020-ban lesz 70 éve, hogy Magyarországon a szerzetesrendek működési engedélyét a kommunista államvezetés megvonta. Csupán négy, korlátozott létszámú szerzetes közösséggel tett kivételt, melyek nyolc katolikus gimnáziumot láttak el. A betiltottak között volt az Isteni Ige Társasága is, népszerű nevén verbiták a maga 12 papjával, 58 papnövendékével, 24 missziós testvérével és 20 testvérnövendékével, de ehhez a majd 114 személyhez hozzá kell még számítanunk azokat, akik már a megelőző években hazájuk, elhagyására kényszerültek, és azokat is, akik mint gimnazista növendékek lettek szélnek eresztve. Azonban, ahogy a Mindenható hetven év fogság után hazavezette az Ószövetség választott népét, úgy azt sem engedte meg, hogy Újszövetségi szerzetes népe remény nélkül haljon el, negyven évvel később, megadta az újrakezdés lehetőségét. A 70 éves fájdalmas évforduló mellé ajándékozott egy másik, 30 éves örömtelit is. Az írót, Kiss Jánost 1990-ben mélyen megérintette az örökifjúnak tűnő atyák visszatérése hazájukba a misszióból. Így elhatározta, hogy a szétszóratás kollektív drámáját és az újraindulás örömét külön-külön interjúk által a személyes élményekkel hozza közelebb az olvasóhoz. A személyességen túlmenően további gazdagságot ad a műnek, hogy ez a társaság missziós szerzetesrend, így élményekben is többel tud szolgálni. Azonban a könyv legnagyobb érdeme a tanúságtétel. Tanúság Isten szeretetéről és nagyságáról, hogy mindig Övé az utolsó szó, és ez a szó: Akarom, hogy légy!