Olyan kötetet fogsz a kezedben, kedves olvasó, amelyben minden helyzetet ismerősnek fogsz érezni. Akár beszédes ember vagy, akár hallgatag, akár határozott, akár félszeg, biztosan előfordult már veled, hogy másokat meglesel. Emlékszel, milyen érzés? Amikor nem szólalhatsz meg. Amikor csak tanú vagy. Kicsit bizserget, kicsit szorongat. A kukucska-játékban mindig van egy csipetnyi perverz élvezet is, de semmi direktség. Minden tekintetváltás csak ráutalás. A mozdulatok, az érintések félbe maradnak. De minek a felébe? Létezik-e mozdulat, amely valóban célba ér? Nyíri Katalint az emberi viszonyok érdeklik, szinte megátalkodottan. Rövid, finom és hallgatag szövegei egy-egy mozzanatot rögzítenek anya és lánya, apa és fia, vagy épp szeretők között. Egyetlen pillanatra látunk csak a szereplőinkre, amíg bevásárolnak, vagy állatorvoshoz mennek. Egy-egy szót váltanak, de máris előttünk a teljes dráma, a kapcsolatuk súlya és nehézsége. A nyomorúság, hogy nem mondhatják, amit mondani akarnak, és nem érezhetik, amit érezni szeretnének. A szerzői tekintet viszont pontosan tudja, mit akar láttatni a világból. Ezért olyan erős Nyíri Katalin első kötete. (Gerőcs Péter)