A drámaíró Forgách kopoltyúval lélegzik. Az élő színház az a tenger, amelyből az éltető oxigént kinyeri. A valóságban megismert, sőt megkockáztatom, a vele együtt ficánkoló színész az, akitől neki is úszni lesz kedve, akikkel együtt képes tovább teremteni magát a közeget. A színházi alkotó folyamatban inspirálóan, - motiválva és motivációt termelve, a többi alkotót kritikusan, ugyanakkor serkentve - vesz részt. Illik rá az, ahogy Brecht kedvenc figurája, K. úr a színházi módszerekkel kapcsolatban egy gépkocsivezetőt dicsér: "Saját útjánál jobban érdekli a forgalom egésze... Gondolatban együtt halad a mögötte meg az előtte járó kocsival, s ezenfelül szüntelen örömöt jelent számára a járművek összességének előrehaladása, sőt, még a gyalogosoké is. " (Fodor Tamás)