Az 1848-49. évi szabadságharc tábornokainak több mint egyharmada ha-gyott hátra emlékiratokat. A szerzők - bár tisztában voltak önnön szerepükfontosságával - némi köteles szerénységet mutattak memoárjaik írásánál. Nem restellték bevallani egyes hibáikat, hogy a többiről annál mélyebbenhallgassanak. Egyetlen kivételt találunk a tollforgatáshoz folyamodó hadfiakközött: Perczel Mórt. Az ő emlékirataiban nyoma sincs bárminő önkritikának. Részletes kidolgozásukban talán ezért sem jutott tovább soha 1848 őszénél. Ezidőszaki működésének előbb az "Első hadjáratom" címet adta, majd - JuliusCaesar után, egyes szám harmadik személyben - a "Perczel Mór első és pedighonmentő hadjárata" címmel látta el. Ez a sok kitérővel teli fejezet tartalmazzaPerczel hadi tetteinek krónikáját a pákozdi csatától az ozorai diadalon át az1848 őszi zalai hadműveletekig. Miután Perczel az ezt követő részeket nemírta meg, csupán a róla szóló munkák kommentárjait látta el a "Perczel Mórmásodik/harmadik/negyedik honmentő hadjárata" címmel, nem jogosulatlan, ha 1848-1849. téli hadjáratáról szóló munkánkhoz az általa adott címet pa-rafrazáljuk. A kötet Perczel Mór hadműveleteit tekinti át 1848. december közepétől, a Mu-ra-menti hadműveletek befejezésétől és Zala megye kiürítésétől a dunántúlivisszavonuláson, a katasztrofális móri vereségen át a Karcagig tartó visszavo-nulásig, illetve a január végi ellentámadásig, s az azt követő újabb visszavo-nulásig. Forrásbázisát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a ZalaMegyei Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár, az Országos Széchényi KönyvtárKézirattára, valamint a bécsi Kriegsarchiv anyaga, illetve az eddigi szakiroda-lom és a kiadott forrásanyag alkotja. A szerző szerint Perczel hadjárata volt a főhadszíntéren magyar csapatok elsőkomoly sikere a főváros feladása után, ami a többi hadszíntér eseményeire iskihatott, s hetekre megbénította a cs. kir. fővezérséget.