Bakacsi Ernő bámulatos valóság- és emberismerettel bíró, feltétlenül életigenlő, fokozottan természetközeli író. Történeteiből, figuráiból, beszédmódjából, sőt egész látás- és ábrázolásmódjából is természetesség, elevenség és keresetlen egyszerűség árad. Az egy híján húsz kötettel rendelkező szerző mértéktartóan stilizált és analizált világa rendre nagy felületen érintkezik a valósággal. Még pontosabban: a látszólag magunk mögött hagyott, de nagyon is velünk és bennünk élő történelemmel. Egyetértésem jeleként idézem az író egyik legfogékonyabb olvasója, Nagy Jenő lényeglátóan pontos véleményét: ""Bakacsi Ernő műveiben megjelenik a huszadik század Magyarországa, annak szinte minden történése. Szereplői az élet minden területéről jönnek. Néhányukat még ismerhetjük is. Az író legjellegzetesebb sajátosságát abban látom, hogy műveiben soha sincs gyűlölet. A legaljasabb alakjait, a helyzeteket - jó dokumentaristaként - precízen elemzi, de nem ítélkezik és nem gyűlöl. Meghagyja az olvasónak a véleményformálás lehetőségét"". A nyilvánvaló mesterségbeli gazdagodást mutató, maradandó esztétikai élménnyel és a belefeledkezés örömével megajándékozó könyvet jó szívvel ajánlom a reménybeli olvasók figyelmébe. (Ködöböcz Gábor)