A regény eseménysora 1956 júliusában egy erdélyi kisvárosban indul, s október 23-a remény-fényének felragyogásával zárul. A lét peremére sodort kisember nézőpontjából megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései sűrűsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott magyarság sorsa. Az egyszerűségében és váratlanságában döbbenetes alaphelyzet motiválja a történet folytonosságának megszakításait, a töprengő emlékezést, a sorsértelmező próbálkozásokat, a szöveghelyek metaforikus összekapcsolását. Az elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető kérdéseivel ötvöződnek. A lendületes, szenvedéllyel megírt szöveg a nézőpontok és szólamok váltogatásával többféle értelem-összefüggést teremt, folytonosan megszólítva, állásfoglalásra késztetve az Olvasót is. A hazugságra, képmutatásra, erőszakra épülő társadalomnak az épebbik, igazabb része valóban az őrültekháza volna?Az élesen szembeállított szélsőségek között volt-e, van-e elfogadható középút?Kárpótolhatja-e az áldozatot saját erkölcsi felsőbbrendűségének tudata?A világ hajótöröttjeinek volt-e cselekvési vagy választási lehetőségük?Kinek-kinek mennyi a személyes felelőssége?... Akkor én hol voltam, mit tettem?De még inkább? Hol lettem volna, miként cselekedtem volna? Nem szívmelengető, nem is könnyű olvasmány. De kihagyhatatlan. (Tulit Ilona)