Horváth Barna (Budapest, 1896. augusztus 25. – New York, Amerikai Egyesült Államok, 1973. március 3. ) magyar jogtudós, jogfilozófus, jogszociológus, az MTA levelező tagja (1945), az újkantiánus jogbölcselet (jogpozitivizmus) képviselője... Vásári lárma folyik a könyvek körül. Az utcákon fantasztikus könyvsátrak állnak, bunkerformájú és székelykapus árusítóhelyek. Dolgozik a szervezett reklám, a klikkek emberei magasztalják egymás portékáját, szól a nagydob, szól a cintányér... Közben, teljes észrevétlenségben, úgyszólván a nyilvánosság kizárásával jelenik meg az utolsó évek (1942) egyik legnagyobb magyar könyve: A Géniusz Pere... HORVÁTH BARNA „A géniusz pere - Szókratész - Johanna című eme műve tehát először 1942-ben jelent meg német és magyar nyelven. A Társadalomtudomány recenzense „az utolsó évek egyik legnagyobb magyar könyveként méltatta, s felpanaszolta, hogy a mű „úgyszólván a nyilvánosság kizárásával, mondhatni a magyar szellemi-tudományos közvélemény tudta nélkül, lényegében visszhangtalanul kezdte meg pályafutását. A magyar filozófia és szellemtudomány szempontjából szomorú tény, hogy ez a kezdet végzetszerűen meghatározta a folytatást, hiszen a későbbiekben a mű és alkotójának sorsa majdhogynem a teljes feledés lett. A világháború szellemtörténeti helyzetével együtt járó érdektelenséget ugyanis nem az ilyen típusú művek befogadása számára kedvező szellemi nyitottság korszaka követte, hanem a kommunista hatalomátvétel szellemi diktatúrája és a külső emigráció okozta szellemi elszigeteltség. Ezekben az időkben Horváth Barna géniuszát övező elhallgattatás csendjét csak a jogászok szűk szakmai köreinek elismerő gesztusai törték meg, a szélesebb olvasó közönség számára azonban a mű és alkotója lényegében ismeretlennek számított. Az Attraktor Kiadó a mű újrakiadásával a feledés és visszhangtalanság varázsának megtörésére, lényegében tehát arra vállalkozott, hogy, immár másodszor, lehetővé tegye a magyar tudományos kultúra számára a találkozást ezzel a művel