Az elhallgatott, indexre tett történészek sorában előkelő hely illeti meg Horváth Jenő diplomáciatörténészt. A szerző gazdag életművének egyik legjelentősebb alkotása, „A millenniumtól Trianonig című mű, hatalmas ívű történelmi tabló, amely Magyarország történetének 1896 és 1920 közötti huszonöt esztendejét taglalja.

Horváth Jenő , könyvének megírása előtt, hosszú éveket töltött hazai és külföldi levéltárakban, abból a célból, hogy az addig titkos vagy föl nem tárt forrásokból megértse és le is írja azokat a jelentős nemzetközi összefüggéseket, amelyek végül eljuttatták a Monarchiát s benne Magyarországot az összeomlásig.

Lebilincselő stílusban megírt művéből kiderül, hogy a történelmi katasztrófát előidéző sötét erők kívülről veszélyeztették a Monarchia és vele együtt Magyarország egységét. Az orosz és a francia nagyhatalmi politikának egyaránt elsőrendű érdeke volt, hogy akár egy kiprovokált háborús konfliktus árán is, szétrobbantsák a három európai központi nagyhatalom – Németország, a Monarchia, valamint Olaszország szövetségi tömbjét. Szerbia csak egy gyalog volt a nagyhatalmak sakktábláján.

Horváth Jenő könyve 1938-ban jelent meg és mindmáig az egyik legfontosabb történelmi munkának számít, de a kötet napjaink olvasóközönsége számára hozzáférhetetlen. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni a mű szerkesztett újrakiadásával.
*

Horváth Jenő (1881–1950) 1881. november 16-án született született Gyulán. 1900-ban érettségizett a nagyváradi római katolikus premontrei gimnáziumban. A Pázmány Péter M. Kir. Tudományegyetemen szerzett történelem szakos diplomát, 1905-ben doktorált, majd 1911-ben szerzett magántanári képesítést. Tudását és nyelvismeretét 1907-1908-ban Angliában tett tanulmányútja során bővíti. 1912–1919 között a nagyváradi Katolikus Jogakadémia tanára. 1919-től 1924-ig a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, majd 1924 és 1933 között a Pázmány Egyetem ún. nyilvános rendes professzora. 1943–1944-ben a József Nádor M. Kir. Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a gazdaságtörténet tanára. 1939-től a Szent István Akadémia rendes tagja. 1920 és 1933 között a Magyar Külügyi Társaság tagja, majd ügyvezető igazgatója. Nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1930-tól a brit Royal Historical Society, majd szintén ettől az évtől a párizsi Académie Diplomatique Internationale tagja, valamint a Nép szövetségi Liga nemzetközi tanácstagja.