A 2020 tavaszán bevezetett tantermen kívüli oktatási rend, valamint az ennek hatására kibontakozó új gyakorlatok, a kényszerek szorításában megszülető módszertani megoldások először számos problémát, mára azonban számos tapasztalatot is hoztak. A digitális terek sokfélesége, az egységes, könnyen és teljes körűen alkalmazható digitális keret hiánya, valamint a digitális kompetenciák kiegyenlítetlensége a nehézségeket csak fokozta. Az új környezet a kommunikációs készségfejlesztés terén is kihívásokat hozott, új módszertani megoldásokat igényelt. A kötet négy nagyobb tematikus egységbe rendeződik. Az első tematikai egység a digitális oktatás elvi-elméleti kérdéseit taglalja. Így többek között azt, hogy az Európai Uniónak az elmúlt húsz évben a médiajártasság fejlesztésére tett erőfeszítéseit is figyelembe véve milyen alapelvek mentén szerveződhet nálunk a digitális oktatás. Szól a tanári szerepek átalakulásáról, az új kapcsolattartási és ismeretszerzési formák jellemzőiről. A második fejezet tanulmányai azt járják körbe, milyen területei válhattak fontossá a kommunikációs kompetencia fejlesztésének, miként változnak meg a motiválás, figyelemirányítás lehetőségei, valamint az ezzel kapcsolatos elvárások az online térben. A harmadik részben a pedagógiai kommunikáció jellemzői, a kapcsolattartási szokások átalakulása kerül a fókuszba. Az online kapcsolattartási formák korábban is ismertek voltak már a pedagógiai munka területén is, ahogyan a közösségi oldalak társas kapcsolatokra gyakorolt hatásával kapcsolatban is föllelhetők kutatások. A járványhelyzet azonban alakította, formálta ennek kultúráját, és a gyakorlatok mögött húzódó mentális folyamatokra is hatást gyakorolt. Az utolsó tematikus egység a tapasztalatok szűkebb keresztmetszetét adva a mindennapok oktatási gyakorlatából oszt meg példákat, bevált jógyakorlatokat.