Hogyan legyünk sikeresek, boldogok, és találjunk mélyebb értelemre életünk második felében?Gondolhatnánk, hogy minél sikeresebbek vagyunk, annál kevésbé vesz majd erőt rajtunk az idősödéssel együtt járó feleslegesség-érzés. Valójában épp ellenkezőleg: minél látványosabb eredményeket értünk el, és minél fontosabb számunkra, hogy mit tettünk le az asztalra, annál fájdalmasabb lesz észlelni, ha romlik a szakmai teljesítményünk. Mi az, amit már ma is megtehetünk azért, hogy időskorunkban elérendő célok lebegjenek a szemünk előtt, elégedettek és, igen, kimondottan sikeresek legyünk?Arthur Brooks ötvenévesen szakmai pályája csúcsára ért. Ekkor hétéves utazásba kezdett, amelynek során felfedezte, hogyan formálhatja át a jövőt, hogy ne a megkopó képességei fölött érzett csalódottságra épüljön, hanem a lehetséges fejlődésre. Ennek a vállalkozásnak az eredménye A csúcsra és felfelé - Brooks a társadalomtudomány, a filozófia, a teológia, a keleti bölcselet köréből vett gondolatokat egészítette ki több tucat interjúval, amelyeket átlagemberekkel készített. Vizsgálata megmutatja, hogy a sikeres élet karnyújtásnyira van mindenkitől: a boldogság záloga, hogy szem előtt tartsunk bizonyos prioritásokat és felvegyünk bizonyos szokásokat. Olvasd el ezt a könyvet, érj a csúcsra, és haladj tovább felfelé. Ez a könyv azoknak szól, akik mindig többet akarnak elérni, mindig új sikerekre törnek, és akkor is tovább küzdenek, ha pontosan látják, hogy nem tudják örökké folytatni. Arthur Brooks megmutatja, hogyan tehetjük mégis évről évre jobbá az életünket. - Simon Sinek, optimista, a Kezdj a miérttel! és a Végtelen játék szerzőjeA csúcsra és felfelé bölcs és ösztönző útmutató, hogyan tervezzük újra életünk hátralévő részét. Ha belefáradtál az örökös küzdelembe - ez a kitűnő könyv neked szól. - Daniel H. Pink, a Motiváció 3.0, a Mikor, és A megújult elme szerzőjeBrooks világos stratégiát követ: először elrettenti, aztán fellelkesíti az embert. A könyv akár az Elkerülhetetlen hanyatlásunk előnyei címet is kaphatta volna. Akik állandóan sikerekre törnek, azt hiszik, addig futhatnak majd, míg el nem fogy alóluk az út. Arthur Brooks igyekszik megspórolni nekünk a fájdalmat, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból az emberi nem javára. Ezt a könyvet minden nagyratörő embernek el kellene olvasnia. " - Dan Harris, író, az ABC News egykori szerkesztőjeArthur Brooks az egyik kedvenc gondolkodóm. Szellemes, bölcs és fáradhatatlanul kíváncsi, azon kevés szerzők egyike, akik a tudományos eredmények és mindennapi megfigyelések megbízható ötvözésével éppen azt adják, amire szükségünk van: a helyes életre vonatkozó, lényegre törő útmutatást. - Angela Duckworth, a Character Lab alapítója és vezetője, a Grit írójaEbben a ragyogó könyvben Arthur Brooks a spirituális hagyomány legrégebbi és legmélyebb kérdéseinek egyikét járja körül: hogyan kormányozzuk át hajónkat az élet első és második felét elválasztó csalóka vizeken. Szinte minden lapjából erőt és reményt merítettem. - Robert Barron püspök, a Word on Fire missziós médiaszolgálat alapítója és a Los Angeles-i érsekség segédpüspökeA csúcsra és felfelé valódi válaszokat ad a boldogsággal és a fejlődéssel kapcsolatos időtlen kérdésekre: Hogyan lehetek boldogabb? Mitől lehetne több értelme az életemnek? Mi most a legfontosabb a számomra és miért? - Eric Schmidt, a Google korábbi elnök-vezérigazgatójaIdézetek a kötetből „Vajon ki lehet lépni a sikerhajhászás mókuskerekéből, el lehet fogadni méltósággal a hanyatlást? Sőt, akár még új lehetőséget is lehet belőle kovácsolni?„Minden erőmmel azon voltam, hogy ne rettegéssel nézzek szembe a jövőmmel, hanem megtaláljam benne a fejlődés lehetőségét. „És azt láttam, hogy a szakmájukban sikeres emberek körében nemhogy gyakori, hanem szinte általánosnak mondható egyfajta lappangó szorongás, amit én a kiválóságra törekvő ember átkának neveztem el. Ugyanis akik rendkívüli teljesítmények elérésére hajtanak a szakterületükön, gyakran félelemmel néznek az elkerülhetetlen hanyatlás elébe, a sikereikkel egyre elégedetlenebbek lesznek, a kapcsolataik pedig kiüresednek. „A titok, amire rátaláltam, mindenki számára elérhető, aki örömteli életre és mélyebb célok megvalósítására vágyik – és meg is teszi, ami ehhez szükséges. Azzal a világgal ellentétben, amit életünk korábbi szakaszában igyekeztünk meghódítani, itt nem díjakért kell küzdeni. Mindannyian lehetünk győztesek, mindannyian lehetünk boldogabbak. „Ahelyett, hogy az ember tudomást sem vesz a képességei megváltozásáról, éppen erőt is meríthet a változásból. Nem arra kell törekedni, hogy elkerüljük a lejtőt, hanem hogy túllendüljünk rajta, és másfajta sikerekre leljünk. „Ám jó lesz vigyázni: aki elindul ezen az úton, annak éppen a saját törekvéseivel kell szembemennie. Azt fogom kérni az olvasótól, hogy ahelyett, hogy letagadná a gyengeségeit, karolja fel őket, védekezés nélkül. Hogy engedje el, amiért egész élete során keményen dolgozott – és ami most már őellene dolgozik. Hogy az életének olyan mozzanatait helyezze előtérbe, amelyek nem különlegessé teszik, hanem boldoggá. „Módszeresen építettem ki az életem hátralévő részére vonatkozó stratégiát, ez pedig lehetőséget adott arra, hogy felnőttkorom második felét ne csalódottan tengessem végig, hanem még boldogabb és teljesebb életet éljek, mint azelőtt. „A csúcsról is van út felfelé. „A legtöbben úgy vélik, az öregedéssel és annak a szakmai teljesítményre gyakorolt hatásával csak a távoli jövőben kell szembenézniük. Ezzel a hiedelemmel magyarázhatók a közvélemény-kutatások olykor meglehetősen mulatságos eredményei. 2009-ben például arra a kérdésre, hogy mit jelent az „öregség, a legtöbb amerikai azt felelte, hogy azt, „amikor nyolcvanöt éves lesz az ember. Más szóval az átlag amerikai (aki hetvenkilenc éves koráig él) hat évvel azelőtt meghal, hogy „megöregedne. „1985 óta a csúcspont sosem időskorban tetőzik: a fizikusoknál ötven, a kémikusoknál negyvenhat, az orvosoknál negyvenöt évesen. És onnantól kezdve a felfedezések lehetősége elenyészik. „Akinek tizenéves gyereke van – vagy volt –, bizonyára nemegyszer szajkózta neki, hogy nem fog tudni hatékonyan tanulni, ha közben zenét hallgat vagy a barátaival chatel. Holott valójában mindez csak őneki nem megy már. A felnőttek éppen azzal növelhetik a maguk kognitív hatékonyságát, ha megfogadják a saját tanácsukat: kikapcsolják a telefont meg a zenét, és nyugodt helyre vonulnak el gondolkodni és dolgozni. „Hasonló képesség a különböző nevek és más tények előhívása. Mire az ember eléri az ötvenet, annyi információ zsúfolódik össze az agyában, mint a New York-i Közkönyvtárban. Az elménk ügyeletes könyvtárosa viszont lassú, mogorva, a figyelme pedig könnyen elkalandozik. Ha elszalajtod, hogy tudjon meg valamit – mondjuk valakinek a nevét –, egy perc is kell neki, hogy felkászálódjon, aztán megáll kávézni, szóba elegyedik egy régi ismerőssel a folyóiratoknál, végül pedig elfelejti, hová is indult. „Néhány dologban éppen a kor előrehaladtával leszünk egyre jobbak. Az előrelépésnek pedig az a trükkje, hogy megértsük, fejlesszük és erősítsük új képességeinket. Ha valaki ezt meg tudja tenni – márpedig én azt is megmutatom majd, hogyan –, hihetetlen sikertörténetté alakíthatja át a lejtmenetet. „A sikerfüggő soha nem érzi magát eléggé sikeresnek. „Erkölcsi szempontból viszonylag egyértelmű, hogy nem szabad másokat tárgyiasítanunk. Bonyolultabb a helyzet, amikor a tárgyiasító és a tárgyiasított egy és ugyanaz a személy: ez az öntárgyiasítás, azaz a kutatók meghatározása szerint az a folyamat, amelynek során az ember olyan külső nézőpontból tekint saját magára, amely nem veszi teljes mértékben figyelembe önnön emberi mivoltát. „Feláldozzuk a szerelmet és a szórakozást, csak hogy még egy napot dolgozhassunk, s közben reménykedünk, hogy végre igenlő választ adhatunk a fejünkben zümmögő kérdésre: Most már sikeres vagyok? „A társas összehasonlítástól boldogtalanabb lesz az ember. „Ötvenéves koromra az életem tele van tárgyakkal, elismerésekkel, kapcsolatokkal, véleményekkel, elkötelezettségekkel. Vajon biztosan az a boldog élet receptje, hogy újabb és újabb dolgokat halmozzak fel, míg meg nem halok?„Hiába tudjuk, nagyjából hogyan és mitől lehetünk elégedettek, fenntartani már sokkal nehezebb ezt az érzést. „A kevesebbtől való félelmünk még a több iránti ragaszkodásunkon is túltesz. „Aki a jövő miatt aggódik, a jelent fecsérli el. „A nyárfa nem magányos fenség. A barátom elmagyarázta, hogy a liget minden „egyede ugyanazon hatalmas gyökérrendszer részét képezi. Sőt mi több, a nyárfa a legnagyobb élő szervezet a Földön: Utah államban van egy Pando nevű nyárfaliget, ami 106 hektáron terül el, a súlya pedig hatmillió kilogramm. A „magányos nyárfa, amit elképzeltem, nem létezik: a fa egy irdatlan gyökérrendszer egyetlen hajtása csupán – egyazon növény megannyi kiterjedésének egyike. „Biztos emberi kapcsolatokra van szükség ahhoz, hogy az ember váltani tudjon a második pályaívre és kiteljesedhessen. „A legtöbb embernek csupán ürügyet kell találnia, hogy elinduljon, hogy kilépjen az élet megszokott egyensúlyából, és valami újat próbáljon ki. Íme, egy egyszerű tanács: menj el sétálni. „A boldogság epicentruma a szeretet. „A dolgokat használd! Az embereket szeresd! Az istenit imádd!