A székely ismeri magát, tudja kicsoda, magát kisebbíteni nem engedi. Oka van reá, hogy úgy származásánál, mint történeténél s minden testi és lelki tulajdonságánál fogva sokszor és sokban különbnek tartsa magát más népeknél, de soha semmiben és senkinél kevesebbnek ne. S a székely - napról-napra tanúja lehet annak és lehet ma is, aki az érintkezési pontokon élt, vagy él - a székely a csángót magánál is többre becsüli s minden más népnél - önmagánál is - jobban szereti és tiszteli... a csángó olyan, amilyennek az Isten az embert a bűnbeesése előtt teremtette. Olyan ártatlan, mint a gyermek. Testileg, lelkileg tiszta, becsületes igénytelen. Ott fenn a havasokon, a legtöbbjének az Isten maga a papja, a tanítója, a bírája, jegyzője. S szíve vérén, elméje gondolatán, a természet nyelvén keresztül, érintkezik, beszélnek egyik a mással: Isten és ember.