1962 júliusában egy fiatal szerelmespár az esküvője napján megérkezik egy tengerparti hotelbe. Minden tökéletesnek látszik – a kilátás, a pazar vacsora, a finom bor –, a fiú nem sejti, hogy a lány szörnyű titkot hordoz. Mindketten félnek a közelgő nászéjszakával kapcsolatos érzéseikről beszélni, és egyikük sem tudja még, hogy e néhány óra történései egész életükben kísérteni fogják őket…    Ian McEwan regénye egyszerre korrajz és pszichológiai látlelet, félelmetes tanúságtétele annak, hogyan hatja át a társadalom prüdériája és konzervativizmusa az egyes ember életét. A regény kimerevít egy pillanatot, a nászéjszaka estéjét, mely a két fiatal életének esszenciáját hordozza, és lényük, kapcsolatuk lényege sűrűsödik össze ebben a néhány órában. A vékony könyv súlyos és rétegzett tartalmat hordoz – számos kérdést felvet kultúra és test viszonyáról, elfojtásról, egymás megszólításának nehézségeiről. „Az ő értelmezésében nem lehet szavakkal megnevezni a történteket, mert nem létezik olyan közös nyelv, amelyen két épelméjű felnőtt le tudná írni egymásnak, hogy mi történt. S hogy vitatkozzanak rajta, azt még kevésbé tudta elképzelni. Ezt nem lehet megvitatni. Gondolni sem akart rá, és remélte, hogy Edward hasonlóan érez. De mi másról beszélhetnének? Mi másért lennének itt, a tengerparton? A tárgy olyan szilárdan állt közöttük, akár egy domborzati alakulat, egy hegy, egy szirtfok. Megnevezhetetlenül, kikerülhetetlenül. (részlet a regényből) IDE KATTINTVA BELEOLVASHAT A REGÉNYBE