1943-ben Gordon Zsigmond a Reuters munkatársaként járja Európát. Mikor karácsony előtt Berlinbe készül, Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetője (és egyúttal az ünnepelt díva, Karády Katalin szeretője) meggyőzi, hogy vigyen el lezárt borítékot a berlini követségre. Miután Gordon teljesíti a feladatot, maga Kállay Miklós miniszterelnök bízza rá a következő csomagot, amit Velencében kell átadnia. Itt azonban összekötőjét meggyilkolják, és nem sok kell hozzá, hogy a zsurnaliszta is otthagyja a fogát. Ez egyet jelenthet: kém rejtőzik a legmagasabb kormánykörökben, ami végzetes következményekkel járhat az egész országra nézve, hacsak nem leplezik le időben…

Kondor Vilmos méltán népszerű Bűnös Budapest-ciklusa a történelmi noirok legnemesebb hagyományait folytatva, bravúros atmoszférateremtéssel, meglepő fordulatokkal és fanyar humorral eleveníti fel a negyvenes évek háborúverte Európáját Stockholmtól Londonon át egészen Porečig, és persze Budapestig.

[idezet ]– Államtitok – ismételte Gordon. – Államtitok lettem. Hányan mondhatják el ezt magukról? – csóválta a fejét. – Ne, kérem, ne válaszoljon. Tudom, az is államtitok.

A zsurnaliszta elmosolyodott. Ujszászy olyan sokszor látta már ezt a mosolyt, hogy akár meg is unhatta volna, de nem lehetett. Minden férfi ezzel a mosollyal nézett Karády Katalinra, a végzet asszonyára, a Valamit visz a víz és a Hamvadó cigarettavég sztárjára, de a színésznő senki másra nem mosolygott úgy, ahogy őrá. Ujszászynak ennél nagyobb elégtétel nemigen kellett. Rosszakarója ezer és egy volt, ám minden gáncs és pletyka semmivé vált, amikor Katalin este odaállt eléje finom olasz hálóköntösében, és kezében egy cigarettával így szólt: Istvánom édes Istvánom, mit szólna hozzá, ha…[/idezet]