George Orwell (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. – London, 1950. január 21. ) angol író, kritikus, újságíró. 1943–44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó „Állatfarm-ot, amely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Később a skót partok közelében levő Jura szigetén írta meg eme híres regényét, az „1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. 1949-ben adták ki... Ez a szatirikus regény XX. századi antiutópia. A prófécia úgy tűnik fel, hogy nem teljesült. Ám ha elővesszük a nem is túl régi történelmi tapasztalataink emlékeit, és a ma is bőven tenyésző diktatúrákról szerzett tudásunkat, mindjárt kiderül, hogy Orwell jóslata minden apró részletében bevált. A regény egy olyan rendszerről szól, amely kizárólag a hazugságra és a terrorra épül. Az emberek ehhez általánosságban három­féleképpen viszonyulnak: szenvednek tőle, de tudják, hogy a lázadás eleve lehetetlen, így apatikusak;szenvednek tőle, szellemileg jobban, mint fizikailag, és fellázadnak, tudva, hogy biztosan belebuknak;végül vannak olyan ostobák, akik nem szenvednek tőle, így hisznek benne. Az irányítók, a Belső Párt tagjai termé­szetesen egészen más világban élnek. A történet főhőse a halálba induló lázadók csoportjába tartozik. Egyike a sokszáz hivatalnoknak, akik a hivatásszerű történelemhamisítást végzik. Először csak naplót ír, maga sem tudja kinek, mi célból. Fokozatosan egy szerelem erősokszorozó adományával jut el addig, hogy többé nem azt kutatja, mi volt régen, mit hamisított meg a diktatúra, és hogyan működik az egész világra kiterjedő zsarnokság, hanem azt, hogy miért, kinek és mi öröme telik ebben. A bukás elkerülhetetlen, de nem is a testi kínzás bemutatása a legsokkolóbb, hanem az a kegyetlenség, ahogy módszeresen elpusztítják a lélek önállóságát és a személyes érzelmet, s a fogoly nemcsak a