Három kötetre tervezett munkám második kötetét adja közre ezzel a könyvvel a Kiadó. A korszakokhoz kötődő felosztást nemcsak a történelem, hanem a lovassportág fejlődési útjának elkülönülő szakaszai is indokolták. Így az első kötet a lovaglás, az idomítás kultúrtörténeti vonatkozásait, a lovas sportág megszületését, három szakág kialakulását és az újkori olimpián való megjelenését ismertette. Ezt a fejlődést szakította meg az első világháború. A magyar lovassport háború utáni újrakezdése sajátos körülmények között történt. A háború előtti versenyzőgárda is sokfele szakadt a monarchia szétesésével. Az a szakmai támasz, amit korábban a Campagnereiter-Gesellschaft és a bécsi Lovaglótanárképzővel való kapcsolat nyújtott, megszűnt és a versenyzés lényegében a háború tán felavatott fiatal tisztekkel indult meg. Új lovaglótanárképzőt létesítettek, amely előbb a Ferenc József laktanyában, majd Örkénytáborban működött. Röviddel a Nemzetközi Lovas Szövetség megalakulását követően létrejött a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége is.
Azt az utat, amelyen a magyar lovassport végighaladt, az útkeresés jellemezte, s előbb vagy utóbb minden nemzet megjárta. Ez az útkeresés jellemezte a lovassport nemzetközi fejlődését is, amely mindenkor a Nemzetközi Lovas Szövetség által megfogalmazott elveknek kívánt megfelelni. E második a kötetben ezt a folyamatot kívántam végigkísérni és összefoglalni.